(Lk1,26-38) Jézus után senkit nem értenek félre jobban, mint Máriát. Az Õ zavarodottságát Gábor arkangyal is félelemmel tévesztette össze, mert Mária lehetett az elsõ bünmentes ember, akivel találkozott. Szt. János szerint: "A tökéletes szeretet kizárja a félelmet."Mária szeretete már az angyali üdvözletkor olyan tökéletes volt, hogy nem volt képes sem angyaltól, sem ördögtõl, de Istentõl sem félni. Egyetlen törekvése a kegyelmek megõrzése volt. Lelke kiáradt a tengernyi kegyelemtõl, viszont annak utolsó cseppjérõl is úgy gondoskodott, mint a szentmisében a pap a szentostya legapróbb morzsáiról. Inkább meghalna, minthogy Isten kegyelmét eltékozolná. Nemde Isten ihlette meg, hogy Józseffel örök szüzesség mellett döntsenek a házasságban is? Ezért kérdezi, hogyan lesz õbelõle édesanya. Számos katolikus jegyespár azonban egészében dobja el a kegyelmet, mintsem a 6. parancsolat értelmében az esküvõig várnának.
Mária nem rettegett, csupán zavarba jött, mert egyszerü leány létére õt magasztalta a természeténél fogva õnála kiválóbb lény, amint a nagyobbikat a kisebbiknek illik: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!"kiáltotta a bizonyára emberi alakban megjelenõ Gábor angyal. A jövendõ Isten-anya elõtt földre borulhatott, illetve térdet hajthatott. Manapság csak a tabernákulumban lévõ Istenünk elõtt, akkoriban pedig a felséges urak elõtt hajtottak térdet. Egyes egyházatyák szerint Lucifer akkor lázadt fel, amikor megjövendölték neki, hogy hódolatot kell majd adnia egy leányzónak. Hogyan mondhatják egyesek, hogy mi emberek túl sokat magasztaljuk Máriát, amikor az angyaloknak így kellett magasztalniuk õt?
Jézus állítólag rendreutasította Máriát azért, mert Kánában csodát kért tõle. (Aztán hirtelen meg is teszi!) "Ki az én anyám?"-kérdezte egyszer Jézus, majd állítólag így utasította rendre Máriát"Mindaz, aki mennyei Atyám akaratát tejesíti."(Vagyis egyedül Mária!) "Gyermekem, miért tetted ezt velünk?"-kérdezte egyszer Mária, mire Jézus így válaszolt: "Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Ezt egyesek úgy látják, hogy Mária dorgál, Jézus pedig viszonozza.
Bár ezek mind alapvetõ félreértelmezések, mégis van valami különös abban, ahogyan Jézus és Mária egymáshoz viszonyul. Miért? Mert Mária az elsõ tökéletes ember, aki az Édenkert óta a világra érkezett. Õ a Jézus istensége vakító napvilágát hirdetõ hajnali fény. Mária az új Éva, aki Jézust, az új Ádámot jelezte elõre. Egyikükben sem volt parányi hajlam a bünre. Az eredeti bün következtében azonban bennünk nincs hajlam az isteni dolgokra. Mi bonyolultak vagyunk. Jézus és Mária nem. Mi félreértjük, õk pedig megértik egymást -- természetesen. Az õ kevés beszélgetésük betekintést ad nekünk a paradicsomba, ahol ugyanolyan fölösleges a viselkedést illemszabályokkal felruházni, mint a testet a ruhával. A ruha a gyarló, de nélkülözhetetlen próbálkozásunk arra, hogy visszaszerezzük egy kis maradékát azon tisztaságnak, amelyet már elképzelni is nehezen tudunk. Hasonlóképpen, az etikett gyarló, de nélkülözhetetlen próbálkozásunk arra, hogy azon társaságnak egy kis maradékát visszaszerezzük, melyet már nehezen tudunk elképzelni is -- amit Jézus és Mária élvezett. Milyen könnyü lenne egy futó pillantás alapján arra következtetni, hogy a paradicsom nudista település! Jézus és Mária párbeszéde a mi mércénk szerint talán nem nagyon udvarias. Viszont az Édenkert szemérmes sem volt a mércénk szerint. Nyilvánvalóan a mércénk helytelen.
Mária valóban nevelte Jézust, de sokkal mélyebb értelemben Jézus nevelte Máriát. Jézus annyira szeretett minket, hogy 3 évig a nyilvános evangéliumunk lett. Máriát pedig annyira, hogy 30 évig a magán evangéliuma volt. Tehát 3 év az egész emberiségért szemben a 30 évvel Máriáért -- ez nem kegyelmi özön Mária számára? Jézus egyetlen szava sem hangzott el a Mária imádságos megfontolása nélkül -egyetlen egy sem! A tökéletes mesterhez mennyire illett a tökéletes tanítványa! Ámen!
