(Mk1,1-8) Nyomorult ember helyett senki sem lenne boldog kutya. Kutyává válni olyan, mint feledésbe merülni. Ez a fájdalomnál is rosszabb. Hasonlóképpen, a pokol lényege nem a kárhozottak gyötrelme, hanem az, hogy Istent nem látják színrõl színre. Adódjék ehhez a személyes bün, és a természetfeletti feledésbe merülés poklából a gyötrelmek pokla is lesz. Íme a bün ára!
Az eredeti bünt Ádám és Éva követte el, mi csupán megörököltük kegyelem nélküli, megsérült emberi természetként. Így a hiba nem a miénk, hanem az emberi természeté, és ezt a természetnek kellett helyreállítania. Viszont az emberi természet csupán egyénekbe oltva létezik. Közülük egyetlen bajnok sem akadt, aki visszanyerhetné az Ádám által számunkra is elveszített kegyelmet. Enélkül Istent nem lehet sem e világban szeretni, sem meglátni a túlvilágon.
Minden angyal önmagában egy faj. Egyetlen Mihály, Gábor arkangyal van, akik teljesen különböznek egymástól. Igaz, sok egyén osztozik a közös emberi természetben, de az anyag megkülönböztet minket egymástól. Minden angyal-faj azonban testetlen. Ezért nincs megkülönböztetési alap. Természeténél fogva egyetlen angyal-faj sem állhat egy egyénnél többõl. Amikor az Ige megtestesült, nem semmisült meg egy már létezõ emberi személy. Az isteni Személy azonban nem válhatnék Luciferré anélkül, hogy az érintett angyal-faj személyét ki ne szorítaná. Vagyis a Teremtõbõl megsemmisítõ lenne. Micsoda óriási megtagadása lenne ez önmagának! Szt. Pál szerint azonban Isten nem tudja önmagát megtagadni.
Jézus nagy fõpapunkként váltott meg minket. Viszont emberi voltának köszönheti, hogy pap, nem az istenségének. Angyal sem lehet pap, hanem egyedül az ember. Így a megváltás egy isteni személynek az emberi cselekedete. Mivel emberi cselekedet, az emberi természet saját hibáját tudta jóvá tenni. Mivel az Igének a cselekedete, ez tökéletesen tetszett Istennek. Az Igének Ádám bünös emberi természetét kellett felvennie, hogy meg is váltsa azt. Ez törvényszerüen az eredeti bünnel való megfertõzéssel járt. Ez alól minden kivétel eleve megváltás. Ha Jézust bün nélkül foganná az eredeti büntõl fertõzött asszony, akkor Jézus szeplõtelen fogantatása megváltás lenne. A megváltó azonban nem lehet megváltott. Õ a meg nem váltott megváltó. Hasonlóképpen, Isten sem okozat, hanem a végsõ ok.
Mária a megtestesült Ige egyenes ösvénye mihozzánk. Szeplõtelen fogantatása az eredeti büntõl fertõzött édesanyjától valóban kivétel a bün törvénye alól. Hozzánk hasonlóan Õt is Jézus mentette meg, tõlünk eltérõen azonban tökéletes módon - még mielõtt az eredeti bün megfertõzte volna. Ezért az Õ emberi természete olyan ép, mint Éváé a bünbeesés elõtt. Igaz, a Szentlélektõl, de az emberi természet oldalán Jézust az édenkerti törvény értelmében foganta Mária, amely szerint a szeplõtelen fogantatás szabály, nem kivétel. Így Jézus fogantatása nem lesz megváltás.
Az üdvtörténetben Jézus és Mária olyan értelmetlen egymás nélkül, mint az emberi természetben Ádám és Éva. Nem csoda, hogy Jézust és Máriát már az élõszóval, illetve írott betüvel terjesztett istenigében új Ádám- és Évaként ismerjük. Az anya a tökéletesen üdvözült, isteni Fia a tökéletes üdvözítõ. Keresztelõ Szt. János egyenessé tette az Úr ösvényét mihozzánk, Mária pedig kiváltképpen. János a võlegény barátja, Mária, mint új Éva, a titokzatos jegyese. Ámen!
