|
(Mt 25,14-30) A hütlen szolga úgy tett, mintha a hüséges szolgáknál is jobban aggódnék az ura ügyéért. Manapság az elvilágiasodott ember nem hajlandó Istennek szolgálni, viszont úgy tesz, mintha fennköltebb elvei lennének az istenfélõkéinél is. Például az abortusz bünébõl nem csupán tévedés lett, hanem emberi jog! Valamilyen furcsa okból az ura talentumával sáfárkodni nem hajlandó szolga nem engedi meg a bankárnak sem, hogy sáfárkodjék azzal. Hasonlóképpen, az Istennek szolgálni nem hajlandó ember sem képes embertársának igazán szolgálni.
Szabadság, testvériség és egyenlõség, ezek az elvilágiasodott ember értékei. A mieink pedig a hit, remény és szeretet. Az övéik ugyanolyanok, mint a mieink, csak más dimenzióban müködnek: a mieink függõlegesen, vagyis ember és Isten között. Az övéik vízszintesen: emberek és felebarátaik között. A hit a függõleges egyenlõség, mert eszünket a mennyekig emeli, hogy mint a tükörben, azt lássuk, amit egyedül Isten láthat közvetlenül. E szemlélet reményt ébreszt bennünk az örök életre, és ez a függõleges szabadság, mert kiszabadít a halál félelmébõl. E szabadságban Jézus szívével tudunk szeretni. Ez a függõleges szeretet, mert nem ember-, hanem Isten központú. Nem csoda, hogy Teréz anya nõvérei nem hagyják magukat szociális munkásnak hívatni, hiszen Jézust szeretik mindenkiben. A nem Isten-központú szeretet végül én-központúvá válik.
A mai példabeszédben a pénz a kegyelmet - az isteni életben való részesedésünket jelképezi. Viszont ábrázolhatná az emberi életet - a nõnemben vert érmét, hiszen a nõk az élet nagy õrzõi! Ilyen értelemben a férfi lenne a sáfár, aki a nõ gondját viseli. Körülbelül így áll a dolog Amerikában is. Valamikor még a rossz nõ is szüzként öltözködött az istenfélõ férfiúk ízlése szerint. Manapság a rendes nõ is rossz nõként öltözködik, mert az elvilágiasodott embernek így kell. Ahol a nõ a férfi szolgálója, ott megvan a többnejüség és az elválás. Ahol a férfinak egyenlõ társa a nõ, ott a felbonthatatlan és termékeny egynejüség van. Ahol a nõ a férfi játékszere, ott a szüzesség és az anyaság két nõi értékét megvetik.
A nõk szüzként születnek, testük pedig az anyaságra van teremtve. õk inkább az emberekrõl beszélnének, a férfiak pedig a dolgokról, mert ahová száll a gondolatunk, ott a kincsünk is. Így a nõk inkább a családban boldogulnak, mintsem hogy a földet kényszerítsék a titkai s gyümölcsei megadására. A fogamzásgátlás és az abortusz révén a nõk otthonukban abba tudták hagyni az emberközpontú társadalom felépítését, hogy a férfiakhoz csatlakozzanak a dologközpontú társadalom felállításában, ahol a nõ maga a terméketlen öröm tárgyává válik. A materializmus a torzult férfiasság remekmüve. Az elválás is az, mert akkor az ember olyan cserélhetõ lesz, mint bármilyen tárgy. Nem csoda, hogy a férfiak viselik jobban. A fogamzásgátlás is az: a férfihoz hasonlóvá teszi a nõket, vagyis a testi öröm terhesség-mentes érzékelõivé, illetve osztogatóivá. Valamikor a leányok szüzek voltak, mert édesapáik így akarták. Manapság kevés szüzleány van, mert az édesapák hagyják a gyermekeiket tanítani az iskolában a kielégülésre s az úgymond "helyes"paráználkodásra.
Az ördögi kör azonban bezárul. A nõk minden hormon és kellék ellenére is fogannak. Hiába próbáltak lépést tartani a testi örömtõl függõ férfiakkal, akik lassanként megunják õket, és egymás iránt gerjednek vágyra. Amikor a nõket a férfiak tönkreteszik, saját magukat teszik tönkre. Az elfajult férfiasság végül elnõiesedésben végzõdik. Az elvilágiasodott férfi egyetlen reménye az igazi nõ: szüz és anya. Olyan férfiak, akik kellõképpen tisztelik a Szüzanyát, nem hagyják a nõi nemet lealacsonyítani. Ámen.
|
