|
(Mt 25,1-13) A mai evangélium hüségesen visszatükrözi a mai palesztinaiak által is jól ismert esküvõi szokásokat: a lámpás leányok valóban nem tudták, mikor érkezik a võlegény. Valóban ki lettek zárva a készületlenek.
A példabeszéd elsõsorban a zsidó néprõl szól, melyet a szüzek ábrázolnak. Évszázadok óta várták a messiást, akit a võlegény ábrázol. Eljövetelének a pontos idejét azonban nem tudták. Elõre tekintve a messiás elfogadása oly egyszerünek tünt nekik. Így is lett volna, ha például Keresztelõ Szt. János lett volna az, de ki gondolta volna, hogy Dávid fia egyben az Örök Atya fia is lesz? A történelmi kellemetlenségek iskoláján Isten egységébõl csak nemrég levizsgázott zsidó nép hogyan fogadhatná el Isten háromságát is? Nem hiába kérdezte Malakiás próféta: "De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze."Bizony, amikor Jézus végre eljött, a zsidók -- ahelyett, hogy õt tárt karral fogadták volna -- kívül maradtak az õ országából. Bölcs Simeon mindezt megjövendölte Máriának: "Íme, õ sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben... hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai."Jézus eljövetele az üdvtörténet szívmütétje: olyan beavatkozás,amely majdnem olyan életveszélyes, mint amilyen életmentõ is.
Jézus eljövetele feltárja elõttünk azt, amit általában a beteg sem láthat: a lelkiismeretének a mélységeit. A messiás nem csupán egy ember, mint Keresztelõ Szt. János, hanem az Isten-ember. Nem az ész fényes napjával jött el, amikor értelmünk is lát, hanem éjszaka érkezett, a megtestesülés és a szentháromság titka homályában. Akkor, amikor a farizeus-féle, nem szeretettõl lobogó, hanem csak pislákoló, vagy már kialudt hit nem ad elegendõ világosságot. Jézust csak az élõ hit fényében lehetett fogadni, amint második eljövetelénél is lesz a halálunk óráján. Amikor Jézus ragaszkodott ahhoz, hogy az õ testét valóban enniük kell, egyes tanítványai azért kételkedtek benne, mert kifogytak abból a szeretet-olajból, amely Péter hitét táplálta,amikor felkiáltott:"Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás." Végsõ soron Jézus fogadása inkább szeretet kérdése volt, mint a hité, amint a példabeszédben a võlegény helyes fogadása inkább az olaj kérdése, mint a lámpáké. A tökéletes életü és tanítású Jézust a szívünkben lakozó szeretet elveszítése nélkül nem tudjuk tudatosan visszautasítani.
A példabeszéd második jelentése szerint a halálunkkor Jézus váratlanul ítélkezni jön el hozzánk. Utólag láthatjuk, hogy a zsidók messiás várása mily szük látókörü volt. Számos katolikus azonban ugyanolyan naívan gondolja, hogy halálakor elég lesz karját kitárnia, és "Uram! Uram!"kiáltására Jézus örökké az övé lesz. Kétségtelen, a szentéletüek közülünk így járnak majd. Hozzájuk hasonlóan mi is jobban tennénk, ha a halállal járó próbatételre jó cselekedetek gyakorlásával jóval elõbb felkészülnénk. Akkor Jézus hozzánk is így szól majd: "Vegyétek birtokba a világ kezdetétõl nektek készített országot! Mert bajban voltam, és segíttetek rajtam."Vagyis: "Élõ hittel fogadtatok."
Ne bizakodjunk el azért, mert egy-egy embernek a jobb lator módjára sikerül "becsúszni"a mennyországba, hiszen a tömegeket a farizeusok félrevezették. Ne felejtsük, hogy eredetileg mind a tíz szüz az igazak közé tartozott. Hiszen mindegyiküknél volt a szeretet olajából. Azonban öten ki lettek zárva. Akkor hogyan üdvözüljenek a minden olaj nélküliek, akik a tízparancsolatnak fittyet hányva élnek? Amint a kereszt tövében a jobb latorért könyörögtél, ó Mária, imádkozzál érettünk most és halálunk óráján. Ámen!
|
